SZÉKELY DÁNIEL

Ébredés

 

A háború már egy éve tartott és egyre veszélyesebb és kiszámítatatlanabb lett. Alina és Diána 

testvérek voltak. Két testvér fiúhoz mentek férjhez akiket Alekszandrnak és Igornak hívtak.

Kint éltek egy tanyán egy öregedő emberrel Oleggal. A tanyához negyven hektár föld tartozott és egy csomó jószág tehenek, disznók és rengeteg baromfi. A két lány városi volt, de elfogadták ezt a világtól elzárt életet. Szerelmesek voltak és úgy nézett ki az ők világukba ez is belefért. A két férfi Igor és Alekszandr reggeltől estig dolgozott. A két asszonyra maradt a háztartás vezetése és a tehenek fejése.

Oleg az apjuk akkor már hetven körül járt és egyre többet betegeskedett. A fiatalok a sok munka ellenére boldogok voltak. Úgy tervezték hamarosan gyerekeik lesznek és így élnek majd a világtól elzárva. Ekkor jött a háború. Ott éltek Ukrajna nyugati részén. A férfiak a katonaságot sokáig megúszták. Ehhez kellett, hogy a közeli elöljáróságot lefizessék. Hízott disznót vittek. Tejet, túrót, tejfölt méretlenül. Ez legalább fél évig ment így mert ekkor a terület új elöljárót kapott. Igazából az okát senki nem tudta. Azt rebesgették megyei szinten megúnták a disznóságait, de az is lehet az egész csak taktikai húzás volt. Minden esetre Igornak és Alekszandrnak részt kellett venni egy sorozáson. Viszont behívó parancsot egyik sem kapott, hiszen  Oleg apó most is megtalálta a módját, hogy az új elöljárót miként lehet megvesztegetni. Az igaz ez az ember már csak pénzt fogadott el, azt is elég bonyolultan és rejtve. Ez így ment sokáig. A kegyetlen háború már egy éve tartott és Ukrajnának egyre több katonára volt szüksége. Így kapott behívót Igor és Alekszandr is. A fiatalok ekkor nagyon elkeseredtek.Világvége hangulatuk volt. A megoldást most is Oleg apó találta ki. Volt egy régi amerikai terepjárójuk. Oleg bement a városba és tele tankolta az autót, női ruhákat vásárolt a fiainak egy ismerőse által kerített két felcsatolható női mellett is. Így öltözött a két fia nőnek. Még két igazolványt is szerzett ezen kívül. Az egyik Bianka Guzenko névre szólt a másik pedig Bernadett Kravcsuk névre szólt. Így öltöztek be a fiúk és feleségeikkel elindultak a határ felé Magyarországra. Oleg apó otthon maradt. Vállalta a farmmal való nehéz munkát. Az állatokat majd elgondozza valahogy. Esetleg ha nem tudja majd hív a szomszéd tanyáról valakit. Ha pedig a terepjáróját keresik majd ráfogja valami kóbor katonákra. Akik csak úgy önkényesen magukhoz vették. A terv bejött. Már majdnem a határnál jártak. Amikor három rendőr állta az útjukat. Ki kellett nekik szállni az autóból. Csak úgy futtában átnézték a kocsi belsejét.

- Hová, hová kurvák? - kérdezte az egyik rendőr.

Igor ekkor egy kicsit idegesebb lett. 

- Nézd milyen jó feneke van - mondta a másik rendőr és elkezdte Diána fenekét fogdosni a nadrágján keresztül.

Igor aki egy rövid és szűk szoknyában volt még idegesebb lett.

- Ha nem veszed le a mocskos kezed a húgomról pofán váglak- mondta.

Valójában a felesége volt. Ekkor a másik rendőr lekevert egy nagy pofont Igornak.

- Az anyádat - üvöltötte Igor és szájon vágta a rendőrt. 

- No nézd - mondta az. - A bestiája milyen harcias.

Ekkor a másik kettő segítségével leteperték Igort és megtörtént a baj, a műmell nem volt elég szorosra csatolva és lecsúszott a hasáig. 

- No nézd csak! Töke van a menyasszonynak - mondta az aki szájon vágta Igort. Ezek után megbilincselték. 

- Nézzük meg a többit is. Kinek van töke ezek közül - mondta a parancsnok, de Alekszandr és a másik két valódi nő hirtelen beugrottak a terepjáróba és elhajtottak. Utánuk lőttek de minden olyan hírtelen jött, hogy semmiféle bántódásuk nem lett. Igor viszont maradt. Bedobták a rendőr autóba és elindultak vele egy másik irányba. Hír Igor felöl soha többet nem jött. Valószínű a frontra került golyófogónak. Ahol hamarosan elesett. Alekszandr és a két nő pedig hamarosan megérkezett Magyarországra. Ott már biztonságban voltak. Papírokat kaptak. Enni-innivalót és folytathatták az útjukat Budapest felé. Ott néhány napra megszálltak.

Megkérdezték őket merre tartanak.

Alina és Alekszandr a további utat választotta Ausztria felé. Diána viszont maradt. Úgy gondolta hamarosan megszűnik az az őrültség ami hazájában történik. Nemsokára haza mehet és megtalálja Igort. Munkát is ajánlottak neki. Keszthelyen egy iskolában angol tanárt kerestek. Diána bár nem volt pedagógus, de jól beszélt angolul. Volt nyelvvizsgája is amit  Ukrajnában szerzett és a magyar középfokúnak felelt meg. A lányt a munkája teljesen lekötötte viszont volt egy nagy gondja. Hajnalban korán ébredt. Ilyenkor kiment a Balaton partjára. Felfedezett egy stéget. Néha horgászokat talált ott. Ilyenkor hosszan csak a vizet nézte. Vagy a felkelő napot és gondolatban remélte, hogy a felkelő nap sugarában egyszer csak megjelenik neki Igor ő pedig a kezét fogja nyújtani neki és a férje mint egy galamb rászáll és soha többet nem fog elmenni. Persze ez a világ ilyen. Piszkosul kegyetlen és tudja, hogy ez soha nem fog beteljesedni. Miért

kellett szájalni neki a rendőrökkel? Pimasz volt az egyik vele. Hát aztán , még mindig itt lehetne mellette. Lehet nem is él már. Elintézték örökre. Örökre ott van valahol a messze magasságban és figyeli, hogy ő könnyeit nyelve mennyire szenved. Vissza jönne ő az egyetlen Diájához a nagy szerelméhez, de nem tud. Ott fenn biztosan harangzúgások közepette angyalok hada vigyáz rá. Senki nem tudja milyen szerencsétlenül ért véget földi pályafutása. Mert ők boldogan élnének most is ha nem lenne ez az alantas, gonosz mindent elpusztító háború. Otthon etetnék az állataikat , művelnék a földjüket. Gyerekeik lennének és boldogok lennének mindannyian. 

Már fél év telt el. Minden reggel kijárt Diána a stégre. Számára ez volt az igazi ébredés. Várta, hogy az első sugarakból megjelenik Igor. Már ősz volt, de még mindíg verőfényesen sütött a nap. Ekkor  a háta mögül valaki megszólította.

- Vár esetleg onnan valakit?

Diána megfordult. Egy szőke kék szemű férfi állt mögötte. Akár Igor is lehetett volna, de nem az volt. Ez a férfi idősebbnek nézett ki.

- Óh nem - mondta az asszony valami rossz magyarsággal.

- Óh, csak a felkelő nap első sugarait nézem. Nagyon élvezem. Számomra ez az ébredés. Tudja ezek után minden nap van valami új dolog az életemben. Próbálom megfejteni mi lesz majd ma. 

- Igen - mondta a férfi. - Én minden  reggel itt szoktam a stég előtt elfutni és egyszercsak észrevettem magát. Észrevettem, hogy milyen áhítattal nézi az eget. A felkelő nap első sugarait. Gondolom valami emlék van mögötte. 

- Igen. A férjemet lassan egy éve veszítettem el. Minden reggel ha feljön a nap arra ébredek, hogy ott van a felkelő nap első sugaraiban.

- Érdekes én is elveszítettem tavaly a feleségem. Eleinte nagyon nehéz volt, azért futok reggelente. Mostmár kezdem megszokni az egyedül létet.

- Én még nem vagyok így. Tudja Ukrajnából jöttünk. A terv nagyon jó volt, hogy jöjjünk át ebbe az országba. A kivitelezésbe sajnos egy apró hiba csúszott és a férjemet a határ közelében lefogták a rendőrök. Nővéremmel és sógorommal mi is alíg úsztuk meg.

Sikerült elmenekülnünk. Pedig utánunk is lőttek, de úgy néz ki apósom régi terepjárója gyorsabb volt mint a rendőrök golyói. Én maradtam itt ebben az országban. 

Testvérem és a sógorom valahol Ausztriában van. Viszont Igor már biztosan nem él. Kicsinálták.  Ezentúl Diána és az a szőke idegen férfi együtt nézték a felkelő nap első

sugarait. Így találta meg ismét Diána Igort ennek a férfinak a hasonlóságában. Pedig ez a férfi nem Igor volt hanem egészen más.  Ezentúl együtt nézték a napfelkeltét egymás kezét fogva. Diána ezek után úgy érezte megtalálta az igazi ébredést ami erőt adott neki egész napra.

Kapcsolódás

       

      

Gacsaj Pesta három gyerekét amíg ő börtönben volt a nővére Teri nevelte. Az anyjuk attól fogva nem is törődött velük. Igaz el kellett költözni neki Pesta házából, de más nem történt. Élhetett a továbbiakban úgy ahogy akart. Pesta több mint öt évet ült börtönben. Egy ősz hajú, de fizikálisan még erős ember tért haza. A két fiát magához vette, de a lány Elvira maradt a nagynénjénél. Teri ragaszkodott hozzá. Elvirát ő tanítatta. Először is gimnáziumba járatta, majd női fodrász tanulónak adta. Elvirának a kapcsolata a fiú testvéreivel nem szünt meg. Külön éltek, de rendszeresen keresték egymást. Így történt aztán, hogy egyszer meghívást kapott az idősebbik bátyja születésnapjára. Elvira egy nagyon csinos cigánylány volt. Aki szentül hitte, hogy egyszer befutott mesterfodrász lesz belőle.

Idősebbik bátyját az apja után szintén Istvánnak hívták. Ennek a fiúnak kevesebb szerencséje volt a tanulásban. A nyolc általánost ugyan jó eredménnyel elvégezte. Még Teri nénjénél lakott amikor a középiskolát is elkezdte, de ott már inkább a csibészségeiröl volt híres és az első év után kimaradt onnan. Megpróbált szakmát tanulni. Villanyszerelő akart lenni mert az egyik cimborája is az akart lenni. Viszont megint csak komolytalanok voltak, mert ők bizony nem arra születtek, hogy a mester esetleg a segédek szerszámos ládáját cipeljék. Vagy jobb híján állandóan falat véssenek. Ezek után nem maradt más mint a mezőgazdasági idény munka tavasztól őszig. Persze itt is naponta el kellett volna járni dolgozni. Ebböl is elég jól megélhettek volna, de ők ha pénzük volt mondván, hogy pihenni is kell inkább nem dolgoztak és többnyire csak kocsmáztak.

Elvirát azon a születésnapi zsúron Pista bátyjának a legjobb barátja mellé ültették. Burai Zoltán jó barát volt, de sok tekintetben ugyanolyan hasznavehetetlen mint a bátyja. Egy dologhoz viszont nagyon értett, mert kiváló táncos volt. Egész este táncolt Elvirával. Úgy gondolta ekkor Burai Zoltán, hogy egy rendes lányra lelt aki végre a stabil barátnője lesz. Újból elkezdett dolgozni és meghívta Elvirát, a megyeszékhelyre diszkózni. A lány benne is volt azonnal. Hiszen nagyon ritkán járt el szórakozni. A nagynénje Teri finoman tiltotta. Ne menjen bele semmilyen meggondolatlan kapcsolatba. "Van még időd férjhez menni is akár. Látod én és a nagybátyád is már elmúltunk huszonöt évesek amikor össze kerültünk és milyen jól élünk. Jánosban egy arany embert fogtam ki. Mert milyen dolgos. Családszerető és hűséges. Mert igazán szeret. Egyszer majd te is találkozol egy ilyen emberrel. Nem kell azt elkapkodni. Elvira ennek ellenére elment Zoltánnal táncolni.. Ezen az estén egy ócska Ladával jelent meg a fiú a lányért. Mert jogosítványa legalább volt, de autója nem. Ezen az estén Zoltán 

roppant kimérten viselkedett és nagyon udvarias volt. Úgy gondolta Elvira barátnője lesz egy ilyen este után, de minden másként történt. Amikor Burai Zoltán haza vitte a lányt és magához akarta ölelni, hogy megcsókolja a válasz röviden csak ennyi volt. " El a kezekkel tőlem ". Így történt, hogy ezek után Zoltán mindenkinek elmondta milyen felvágós ez a lány. Azért mert valaki olyan csinos és a szakmájában befutott akkor is csak egy roma lány. Vagy ahogy akkor ő mondta egy roma rányi. Természetesen ezt Elvira is hamarosan visszahallotta. Sértette 

ez a megjegyzés. Úgy gondolta ezzel mindennek vége. Idő közben Zoltán egy szobafestőhöz került segédnek. Ez sem volt számára egy ideális munka, de jól megfizették. Azon kívül  olyan környezetbe került ahol a szokásos linkségét nem türték meg. " Vagy - vagy. "- mondta 

mindíg a mester. Jó fizikumú, jó vágású cigány gyerek vagy, ha sokáig nálam dolgozol még megbecsült ember is lehetsz. Mellettem kitanulhatod ezt a szakmát és öregebb korodban 

mester úrnak fognak szólítani az emberek. Persze jól is fogsz élni, sokkal jobban mint most. Aztán mégis minden másként történt. Ezt a lehetőséget a mester ajánlotta neki. Mert akkoriban kerestek határvadászokat. Burai Zoltán jelentkezett és fel is vették. Sikeres vizsgákat tett és a határ védelmére fel is esküdött. Igaz ezt sokan még a közvetlen környezetében sem hitték el. Vagy azt mondták jó keresztapja van neki. A felelősség érzete azonban ekkoriban jelentősen megnőtt. Így történt ezek után, hogy érkezett egy SMS. Elvirától. Ami Így szólt:

 

Kedves Zoltán!

Hallottam szerencsédröl, hogy végre sikerült megtalálnod önmagad. Olyan emberek közé kerültél ahol biztos jövő vár rád. Becsüld meg kérlek a jó sorsod! Teri néni is javasolta, hogy keresselek meg. Várlak haza!

Találkozni szeretnék veled!

Elvira. 

 

Keresd a nőt

 

 János egyedül karácsonyozott mivel nem sikerült neki Eda-Bedával összejönni. Újból elkezdett keresgélni az interneten. Úgy gondolta most óvatosabb lesz. Persze ez azt is jelentette, hogy kevésbé hitt benne. A következő év elején jött a hír meghalt a német nagybátyja. Bár kiment a temetésére vissza is jött azonnal. A helyzet sem itt sem ott nem változott. Már tavasz volt amikor újra kinyitottak a vendéglátó helyek. János egy budai étteremben elhelyezkedett pincérként. Ekkor kezdett el jobban keresgélni az interneten is. Így akadt rá Ibolyára. 

Ibolya Szentendrén lakott egy kertes házban két fiával együtt. Az egyik tizennyolc a másik tizenhat éves volt. Bár Ibolyából csak a panasz áradt, hogy milyen rossz egyedül két gyerekkel bezzeg az apjuk mióta elváltak mennyire élvezi a kötetlenséget. A két gyereknek néha lök valamit amúgy nem törődik velük. Voltak már bíróságon is de nem sokat segített az sem.

- Te biztosan egészen más ember vagy - mondta Ibolya. - Én meg tudnálak szeretni ha hozzánk költöznél. Itt élhetnél velünk. Csupán annyit kérnék tőled, hogy segíts be a fiaim nevelésébe. Így igazi család lennénk. Jánosnak ehhez igazán nem füllött a foga. Főleg azután, hogy az idősebbik fiú a Tamás megjelent János munkahelyén és az anyja udvarlójának a kontójára megpróbált ebédelni. Szerencsére a munkatársai közölték vele, hogy ilyesmi itt nem szokás. Itt aki fogyaszt az mindíg fizet. Pár hét múlva Tamás az öccsével együtt próbálkozott. Ekkor az üzlet vezetője közölte velük, hogy János már máshol dolgozik. Véletlenül a két gyerek pont olyan napot fogott ki amikor János szabadnapos volt. Ibolya még párszor telefonon kereste, de ilyenkor mindíg letagadtatta magát. Így ért véget ez a nagy szerelem. Már nyár volt amikor képbe került Ágnes. Ő egy középiskolában tanított magyart és történelmet. Hetekig cseteltek. Aztán a találkozást Ágnes kérte. Legalább tíz évvel volt fiatalabb Jánostól. Férjnél még soha nem volt. Egyszer volt afféle másohegedűs egy férfi életében. Még a gimnáziumban ismerkedtek meg. A szerelem még az egyetemi éveik alatt is tartott. Aztán mégis egy másik nőt vett feleségül. Gyerek is született ebböl a házasságból. Aztán elhagyta a családját és visszatért Ágneshez. Megint kiújult  a régi szerelem. Ottót ennek ellenére soha nem tudta válásra rávenni. Pár év után mégiscsak visszatért a feleségéhez. Azt mondta a gyerek miatt.

- Ennek az embernek ilyen volt a hűsége - ismételgette Ágnes sokszor. Aztán még hozzátette - remélem te más ember vagy. Így jött létre az első randevú az ősz folyamán. Ágnes egy társas házban lakott Budán. Kicsi kert virágokkal, kicsi lakás. Mivel az asszony kijelentette ő nem fog menni vendéglátó helyre János a lakásán kereste fel. Ágnes szeretett szoknyában lenni most is azt vett magára és egy pulóvert. Ami az alakját elég jól kiadta. Élvezte ahogy a férfi legelteti rajta a szemét. Sós süteménnyel és üdítővel kínálta. Tetszett neki, hogy a férfi csak beszélt és beszélt miközben fényképeket mutogatott. Olyanokat amik Németországban készültek és olyanokat is amik itthon Magyarországon. Ágnes úgy gondolta ha ez a férfi akarja nem ódzkodik. Hagyja had udvaroljon neki, talán abba az unalmas életbe amit magánynak hívnak valami új  költözik be. A férfi nem akart tolakodónak tűnni ezért pár óra múlva elbúcsúzott. Ügyetlen csókkal váltak el és valóban keresték egymást. Ez a kapcsolat  egészen más volt mint az előzőek, fél év múlva összeköltöztek. Megszerették egymást. Aztán Ágnes egy verőfényes nyári napon közölte, hogy gyereket szeretne Jánostól. A férfit ez a kívánság nagyon meglepte hiszen akkor már  elmúlt ötven. Így született meg aztán a következő év közepén Petra a lányuk és ekkor összeházasodtak.