ANDÓ ISTVÁN

Énekeljetek

Túri Tímeának ajánlva

 

A buszra vártam, kitartóan fújt a szél,

kezemben rándult a nyitott ernyő,

a Nap kivillant-elbújt, és eszembe jutott:

Milyen régi reggelen jutott eszembe nő.

 

Meglepett – mily lopva jön az elmúlás,

míg oly sok minden más megmaradt:

A Duna-átúszás isiásza, éji lidérceim,

szakálasodó szokásaim, a ragaszkodás.

 

Nem is láttam arcotok a maszktól,

se alakotok a lencse, az eső párájától.

A busz se pontos. Meddig, mire várhatok?

Csendül hangotok! - Az unokáim lehetnétek.

 

A levegő könnyedén remeg – hát énekeljetek!

 

 

Kárpáti elégia

 

Ma is felkelt az öreg Nap, de kelletlen,

fenyőkre ugrál - fényes súlya maradt velem.

Most remeg a füsthatárolt végtelenség,

kalap alá szorult a madárröptű kékség.

Helyben jár vagy szalad a bódult elme,

sebes síkba sikolt, körbe, drón-ütemre,

álnok kód száll műholdra és újra vissza.

Kenyér sincs ott, csak gránátos tarisznya.

 

Vereckén túl gigászi medvetánc dúl,

mindez atlanti dagálynak bizonyul.

Nálunk tán megpihenhetsz, hol falánk

jogi rendet őriz a festett sanda palánk.

Itt kampányos lüktetés – égre mért imák alatt,

pártplakátok csatája – csak nyomtuk a falat,

de  jól árad Máriát dicsőítő képek melege.

Tanárok sztrájkját elfújja a gázhiány szele?

Ma árűzött vevők fölött nagy ólmos felhő,

fagyos országszirtek közt téblábol a jövő.

 

2022. október 11.

 

 

  Porszem elégia

 

Autópálya vadátjárója messze van,

  se csigalépcső, se alagút földikutyáknak.

  Merő békaábránd átjutni időszakos tócsákhoz,

  királylány-seregek csókja kéne a visszaváltozáshoz.

  Ledlámpások pótolják a szentjánosbogárkákat,

  méheket mikrodrónok, fecskéket kemikáliák.

  Néma erdőkben, hegyekben megalomán kilátók,

  csak sorjáznak tengert és eget uraló felhőkarcolók.

   – Na, és az ember?

  Az ember – szenvedélye csókjától álomba ringva

  - átmenti magát látvány-metaverzumába –

  játszik és játszik – a megunásig.

  És fesztiválozik, hisz energiaital fűti.

  Mert e világon nincs már semmi dolga,

  létét a hatalom – ahogy ígérte -  megoldja.

  Amíg a régen volt talaj, az égető homok

  - porszemek gigatonnája - be nem takarja.

 

A Tejút sarkán volt egyszer egy földi zöld világ.

  Kétkednek és nem hiszik a Fiastyúk, a Nagymedve csillagai

  - hogy mi volt itt egy Nap-ciklus, egy áldó ózonpajzs alatt.

  

A Somogyi Könyvtár Íróklubja tagjainak történetbe javasolt szavai 2022. szeptemberére:

       Porszem, csigalépcső, ábránd, csók, szentjánosbogár

 

 

                

Prepacte

(Bocsánat)

 

Gátos út – szép egyetértésű térhatár!

  Fonókák, saját ajkú kocsmák között

  ingázott az élet, juhász, ökrös hordár

  vitte-hozta szelíd halas vizek fölött.

 

Három nyelvű ének: Polny Berénycok

  és Mainsbrünn fiai - arányos a norma,

  elosztott határ, tudott törvény a titok.

  Ritka magyar minta e kialkudott forma!

 

Egy az Isten, így két évszázados a béke.

  A huszadikban – sajna – változnak a dolgok.

  Nem hord míves bakót már Berény népe,

  és szétráztak mindent a durva „csillagosok”.

 

Véres viharok után málenkíj robot,

  kitelepítést követőn szürke méla csend,

  lesöpört padlások, „fentről” diktáltak jogot.

  Nerozumiem, kinek volt jó ez a rend?

 

 

Távlataimban…

       …a gazdasággép árnyékában

 

…cserepes-agyagos szíken

   (mint napra törő csíralevél)

   közeget kereső szédülésben

   hasadó valódi világban

   tornyosuló utcazajban

   érző kezek ujjbegyében

   meghasonló környezetben

   váltó frontok zeg-zugában

   örvényt fújó médiával

   lábbal szavazók között

   feszülő térkövek fölött

   túllépni e dölyfös kocsmán

   - havas-sziklás szavak ormán

       írnom kell! - Igen.

   Hogy másokban csendülő

   hangom visszhangját halljam

   hogy miértünk kibírjam

   hogy kristályos magam

   valakiknek megőrizzem.

 

2023. február 19.